Megkósoltam az új magyar gyártású Opera Vodkát, hogy nektek már ne kelljen

kicsit savanyú, de a miénk..?

Szerda Úr, 2021.03.31.

Állítólag azokat a cikkeket, amik valamilyen termék negatívumát teszik fókuszba, érdemes valamilyen pozitív, a brand-et méltató felütéssel indítani, hogy elejét vegyük, az esetleges öncélú fikázódás vádjának, de nem a Vendéghányás blog lenne ez itten, ha mindenféle divatosnak tűnő, PC trendeket követnék, meg elvégre újra formában vagyok basszátok meg.

Pár évvel ezelőtt, egészen pontosan 2013-ban a brit Gin piac sokszorosára kezdett növekedni. Céghálók épültek arra, hogy új tonik-okat készítsenek, ami leginkább passzol az újfajta kínálathoz, míg nem elértünk addig a pontig, hogy 2016-ban már 55 millió üveg Gint adtak el Nagy-Britanniában, ezzel pedig már 1,5 milliárd font(nem forint, font) körül járt a piac. Csak az érzékletesség kedvéért, ez olyan mintha tíz emberből legalább nyolc legurított volna egy üveg Gint abban az évben. Ez bizony nagyon sok, főleg ha számításba vesszük, hogy a britek nem csak gint isznak ugyebár.

Maga a Gin-Boom-nak elkeresztelt őrület nem véletlen tört ki, hiszen alapvetően az emberek (mármint az alkalmi ivók) többsége egyszerűen megunja a sablon kínálatot, így szívesen próbál ki újabb dolgokat, kiváltképp, ha a termék megfelelően fancy ahhoz, hogy instakompatibilis legyen. Nem kell messzire menni a folyamat megértéséhez, míg a 2000-es évek előtt, csak elvétve akadt értelmes, fogyasztható pálinka a kereskedelmi forgalomban, 2006-7 környékére a legutolsó mészköves domboldalba ültetett, öreg-beteges gyümölcseiből is gasztrobirtok lett és felsorolni is lehetetlen volna, hogy mennyi jó, s rosszabb minőségű pálinka került a boltok polcaira kézműves címkével. Vele egy időben lett menő a rozéfröccs, meg úgy eleve a fröccsezés, majd a borozás, amit váltott a kézműves sörök, kisüvegeitől csörömpölő pár éves divatja. Persze mellette jól megfért a szinte semmiből feltörő Aperol Spritz a maga mediterrán hangulatával és erőteljes fotogén kinézetével, amit lényegében a Gin váltott le legutóbb.

És valóban, Nagy-Britanniában a legkisebb garázsokból is jobbnál, jobb főzdék nőttek ki és tekintettel arra, hogy a Gin előállítását jóval kevésbé befolyásolja a jó termés, mint a pálinkák, borok, borpárlatok esetében, így meglehetősen stabil minőséget tudtak garantálni, nagy tételben.

Persze, ahogy lenni szokott a magyarok ismét csak két-három évvel a világpiaci trendek után tudtak reagálni az itthoni keresletre, így 2018-19-ben hirtelen 3-4 főzde is előállt a saját Gin-jével, ami valóban kellemes meglepetésként hatott és a pandémia előtti hónapokban bőven sikerült megvetniük úgy a lábukat, hogy a covid ne bassza arcon őket az indulás után nem sokkal. Persze lehetnék a jelenleginél is cinikusabb, hiszen mennyire az ital erénye az, hogy még újság előfizetéshez is az egyik márka Gin-je járt, de kár is belemennem, hiszen a marketing-et nem ildomos összerázni az itallal, meg a jégkockákkal.

Beszéljünk inkább magáról az italról.

Aki olvasott már tőlem néhány sort, az tudja, hogy mekkora gurmé vagyok. Ettem már indiában tollában rothasztott madarat, kukacos sajtot, befogott orr nélkül surströmming (svéd büdös hal) de még pálcikára szúrt nyerspolipot is. Az italokkal sem vagyok másképp, amit csak lehetett kipróbáltam már, legyen szó egy higítatlan lengyel Spirytusról, cseh házi abszintról vagy éppen olyan meszkálról amiben lárva van, hogy az üveg végeztével jól szétharapjam azt. De ittam már kumiszt és Baby Mice Wine-t is, amire ha hányós vagy, akkor inkább ne keress rá, mert úgy jársz mint én annó 2005-ben, az internet bevezetése utáni napon a blue waffle google kereséssel.

Szeretem azt gondolni magamról, hogy értek a piákhoz és nem csak azért, mert sokat iszom, inkább mert kísérletező típus vagyok és van egy kellemesen egzotikus íz-érzék stílusom is, ami kétségtelenül jó dolog a konyhában, de kevés teszem azt egy komolyabb bor-meg-szakértéshez (a.k.a.sommelier), ezért a rövid italokat mindig is saját terepemnek tekintettem. Nem hiába voltam olyan rohadt sikeres bármixer.

Na de mi van akkor az Opera Gin-el?

Igazából azon túl, hogy rendkívül modorosnak érzem, az Első Magyar Gin Manufaktúra elnevezést, ami nyilvánvalóan marketingfogás, maga az ital tényleg rendben van. Egyrészt ami számomra legfontosabb egy Gin-ben, hogy ne maradjon kellemetlen, keserű utóíz az ember szájában, ami még a jobb márkáknál is előfordul, például abszolút nem jellemző. Kellemesen érdes és határozottan izgalmas ízvilágot alkot a grapefruit héjjal, ami miatt tisztán is abszolút ízletes, de egy jobb tonikkal, jégre öntve is pazar longdrink-et alkot. Nem egy világrengető orgazmus maga az ital, viszont maszatolás nélküli korrekt kúrás, amit némileg árnyal, hogy kaliberhez képest nem olcsó (kb egy 10-es egy 0.7-es üveg).
Összehasonlításképpen van egy főzde Cambridge-ben, a Cambridge Gin Laboratory (ahonnan egyértelmű ihletfoszlányok jelennek meg az Opera Gin brandjében, mind kinézetben, mind ízvilágban) ahol alig plusz párezer forintnak megfelelő valutáért egy kaliberében jóval magasabb értéket képviselő italt kapunk. Ez persze összességében nem hátránya az Opera Gin-nek, csak sokat jártam ott és megveszek az “Anty Gin” kódnevű italukért, amiben ahogy a neve is mutatja, hangyák áznak. A 62 vöröshangya, a hangyasavval segíti az ital karakterét, amihez tényleg nem lehet semmit hozzámérni. Cserébe komolyabb ára is van, közel egy százasba kerül egy hét decis palack. Mármint száz rugó, forintban. Na.

“Good people drink good beer.”
― Hunter S. Thompson

És mi a helyzet az Opera Vodkával?

Míg a Gin jellegéből fakadóan, egy szélesebb spektrumon készíthető, jobban kísérletezhető ital, hiszen nincs megkötés a pontos fűszerezésére, így az Opera Gin tényleg egy kellemes kis szezonális ábránd a magyar ital kultúrában és abszolút megérdemelt helyen is van. Sajnos az Opera Vodka nem ilyen.

Az Első Gin Manufaktúra csapatának nem titkolt célja, hogy egy újabb prémium szeszesital szegmensben legyenek úttörők, bebizonyítva, hogy hazai termékeket – így akár vodkát is – lehet olyan minőségben és elvárásoknak megfelelően készíteni, mint a legelismertebb nemzetközi párlatokat.

via - idrinks

Hát nem cukik? :D

A vodkák piaca eleve így is komoly és bár hozzá nem értő ízlelőbimbók nem feltétlen fognak különbséget érezni, két márka, azonos hőmérsékleten való fogyasztása esetében, a keményvonalas votkások azért igen.
És itt a baj, mert míg aki keverve issza ezt a szláv csodát, az pont le fogja szarni a különleges stílusjegyeket, még akkor is, ha teszem azt, egy prémiumabb italt tölt a lidl-s narancsdzsúzba. Oké, ez nyilván minden white spirit esetében így van, de a vodkafogyasztók különösen érzékenyek tudnak lenni a tisztán fogyasztott italjukra, hiszen kvázi a teljes ital 0,05%-a felel az ízért, teljesen mindegy, hogy kukorica, gabona, vagy krumpli adja az etil alapját, a legtöbb higításhoz használt vizen múlik. Gyakorlatilag nem tartalmazhat plusz összetevőt, mert az már ízesített vodkának minősül.

Szép szó a szeretlek, de mégszebb a Reinheitsgebot

Mivel a vodkáknak nincsen a bajor tisztasági törvényhez hasonlóan szigorú szabványa, csak a különböző országokban van pár kötelező eleme (például oroszországban nem lehet 40%-nál alacsonyabb térfogatszázaléka), így nem is igazán lehet szabályozni, hogy hogyan készüljön.
Érdekes tanmese a szürke liba esete, amit alig húsz évvel ezelőtt hozott létre egy amerikai szerencsevadász, aki egyszerűen úgy állt hozzá, hogy megnézte mennyibe kerülnek a vodkák, majd elhatározta, hogy az övé kétszer olyan drága lesz. Elment franciaroszágba, vett egy random lepárlót, a vodkájával együtt és egész egyszerűen prémium csomagolást adott neki, szalmával bélelt díszdobozban szállította ki a bároknak és láss ezzel már ő amerika egyik leggazdagabb vodkaárusa. Nincs a sztorinak túl nagy romantikája, mert lehet üzletből alkoholt árulni, de a jó cuccokban mindig ott van az alkohol szeretet és az, hogy minőségből csinálod. Szóval, a Grey Goose az pontosan olyan parasztvakítás amit az egész világ beszop évtizedek óta, de hát az alkoholfőzés és az üzlet az két külön szakma.

Slav King

Szóval vettem Opera Vodkát. Két üveg hét deciset, 8 rudi volt per üveg és beszereztem a szükséges hozzávalókat: két liter artézi víz (VOSS), egy liter Rákóczi-forrásvíz (Mátrafüred), házi kovászos uborka, Csípős savanyú uborka (Chillion) és sima csemege uborka (az thiszem vecsési de nem biztos).

Ahogy Mark Rendon rituálé szerűen elkeverte a drogot, majd felforralta a kanálban, úgy pakoltam fel az asztalra a több tiszta poharat, a felstócolt uborkaszeleteket és mikor az egyik palack már vagy fél napja a fagyasztóban volt (a másikat szobahőmérsékleten tartottam), belevágtam a kostolásba.
Tudjátok rólam, hogy távol áll tőlem, a fehér kesztyűben való buziskodás, kisujjat eltartva a pohártól (bár nagyon részegen állítólag csinálom), így határozott és férfias mozdulatokkal elkezdtem szépen megtenni azt, amit igazán szeretek. Félmunkát nem végzünk.

Az első pohár utáni csalódottságomat (a szobahőmérsékletűvel kezdtem), gyorsan egy jéghideg verzióval próbáltam enyhíteni, de csak sebtapasz volt a baltával trancsírozott szívemre, mert bármennyire is szerettem volna szeretni ezt a vodkát, sajnos vannak még komoly gyerekbetegségei. Először is, az illat. Nem hiába isszák a rutinos zug-alkoholisták a vodkát, mert nincs szaga. Elviekben. Ennek viszont első illatolásra is érződik némi sós-citrusos beütés, amit talán a bacardi-lemon nevű (amúgy igen finom) likőrhöz tudnék hasonlítani, csak enyhébben. Az íze nyelés közben kellemesen hozta a horzsolós white-spirit vonalat, kellemetlen íz nélkül, viszont sajnos ez is rossz utóízt hagy a számban úgy 20 másodpercre. Kis artézi víz, szájöblögetés, újabb kör, de sajnos elsőre nem tévedtem, az előbb felsorolt ízjegyek mind maradtak, így elkezdtem először csemege, majd kovászos uborkával fogyasztani, ami viszont már teljesen jó ízharmóniát kölcsönzött az egész szertartásnak. Mikor realizáltam, hogy az 1,4 literből lassan négy decit megittam, kezdtem elfogadni a fura utóízt és azt, hogy szobahőmérsékleten még mindig éreztem azt az enyhe citrusos illatot és igazából kellemesen be is lehetett baszni tőle, de valahogy nem volt teljes az érzés.

Aztán másnap elkezdtem gondolkodni

Nehéz helyzetben van az a gyártó, készítsen bármit is, aki a piac középső szegmensére céloz, hiszen míg a luxustermékek nem feltétlen a minőség miatt kelnek el, ugyanúgy igaz ez a gazdaságos kategóriára is, ahol bár lehet kellemes csalódásunk, az ökölszabály azért nem változott az évek alatt: olcsó húsnak híg a leve.

Az Opera Vodka nem olcsó kaliberhez képest. Míg egy lakossági átlag vodkát meg lehet venni 5 ezer forint körül (Absolut, Finlandia), addig az Opera 7.900 Magyar Forintba kerül, ami közelíti a Alpha Noble-t, a Below 42-t és a Firestartert. Sajnos az a szubjektív véleményem, hogy az utóbbi három tisztasága, első kóstolásra is meggyőzőbb. Van viszont egy márka, ami igazából évek óta keresztbe tesz az összes középkategóriás vodkának, mert árazásában konkrétan a Finlandia/Absolut vodka környékén van, viszont majdnem olyan jó mint egy sima beluga. Ez pedig nem más mint a Russian Standard. Egész egyszerűen nem tudom magam észérvekkel meggyőzni, hogy mi a faszért kéne Opera vodkát venni 7.900- ért mikor 5.000 körül megveszem a Russian Standard-et és a fennmaradó 3.000 ből még ki is jön két liter artézi víz.

Mondom, hálátlan dolog a középszegmensre célozni, mert óhatatlanul összehasonlítási alap lesz a terméked, s míg a Gin-el tényleg jól pozícionálták a srácok, addig ez sajnos a vodkánál most nem jött össze és lehet persze szídni a kurvaredvás anyámat, amiért nem vagyok képes értékelni a magyar termék jelentőségét, de csak azért nem fogok szar vodkát inni, mert magyar.

Az Opera Vodkát, egy cuki kis próbálkozásnak tartom, amely bár méltatlan a brand zászlóshajójához, el tudom képzelni, hogy a jó kis urambátyám rendszerben sikeresen kizárólagos megjelenést kap majd néhány fesztiválon, belpesti sznob krimóban, ahol mondjuk a nagytöbbség úgyis szódával fogja inni, ami igazából egyszerre szimbolikus is, hiszen azért azzal elmegy.

Amúgy azt vágjátok, hogy az idrinks-en, 11.250 Forint a a 0,7 -es beluga?

.
.
.
.
.
.
.



Szerda Úr

Ha tetszett amit olvastál, segíts a vallásunk terjeszkedését azzal, hogy megosztod a cikket. Köszönöm.