A lázas álom úgy kezdődött, ahogy a kretén amerikai tinivígjátékok közepén a cselekmény. Mikor már az unalomba fulladna a történet, akkor jön egy feltörekvő, de ambiciózus, feszes testű színésznő, a szerep kedvéért felejthető lánnyá maszkírozva és leveszi a haspólót. A meztelenség öncélú, a sztorihoz semmit nem ad, ám a szereplők üdvrivalgásban törtek ki. A helyszín egy szebb napokat is megélt szedán autó, ami éppen az M7-esen suhan és a benne ülő öt ember már az Érd áthúzva tábla előtt megivott egy üveg langymeleg unikumot. A sofőr csak egy rosszul tekert spanglit szorongat és idegesen próbálja nyugalomra inteni az utasokat.
Én hátul ülök és próbálok minden erőmmel arra koncentrálni, hogy benntartsam az unikumot. A savanyú nyál összefut a számban és légszomj tör rám. A helyzetemen nem segít a borzasztóan büdös dohánnyal kevert marihuána szaga, sem pedig a kötőhártyagyulladás-gyanúsra letekert ablakok. Itt ülök négy idiótával és még tizenegy óra sincs, de már olyan készen vagyok, hogy csak azt kívánom, hogy végre ott legyünk. A nap sugarai égetik a bőrömet és kizárólag a hűtőtáskába öntött jeges vízben úszó dobozos sörökre tudok gondolni. Óóó sziasztok, drága egyetlen szerelmeim. Mind azok vagytok, gyertek csak ide apához. Szép sorban, nem kell sietni, mind megkaphattok. Ahogy felbontom, kevés habos széndioxid spriccel szét a mellettem ülő két társamra. Persze engem ültettek középre a zsugori faszok, mert az egyiknek nagyobb a picsája mint három niki minázsnak, a másik meg klausztrofóbiás és kell neki az ablak. Ilyen elbaszott egy gyökereket. Ezek az én állítólagos haverjaim, akikkel már hatszor összevesztem a reggeli indulás óta.
Mert persze nyilván azt beszéltük meg, hogy 8-kor tali, gyors cigi és tankolás majd zúzunk le, hiszen hónapok óta erre a hétvégére vártunk. Ehhez képest a Dani (ő sofőr), kilenc után nem sokkal érkezett meg olyan pupillákkal, hogy a coronita látatlanban is tiszteletbeli polgárává avatná, a Zsani aki a Dani barátnője, ismételten exhibicionista ribire itta magát az éjjel, s még erősen pörgeti valami hatszög alakú laszti. A parkolóban kétszer vesztek össze, mert Dani kifogásolta a hölgy ruházatát, konkrétan a farmer short fenék részének a hosszúságát, amelyet olyan szavakkal illetett, hogy még egy tanga is többet takar, de igazából nem tudom, mert sokkal inkább lekötötte a figyelmem egy magabiztosan felénk haladó lény járása. Soha nem gondoltam volna, hogy én majd a kisgrófótól idézek főleg magamban, de csak az járt a fejemben végtelenítve, hogy a csípőjét meg a járását. Mint a régi fűzőkkel, önmagukat csonkító csajok, olyan dereke volt a picsának, mellé XXXL-es valag, amit horizontálisan minden egyes lépésnél szabályos 90 fokban kilengetett. Jobbra, majd balra. Jobbra, majd balra. Valamiért éreztem, hogy ő lesz az az útitársunk, akit még nem ismerek és Zsani már hetek óta pesztrál, hogy bizony rá kéne mozdulni majd. Őszintén remélem, hogy az epilepsziás roham némi agyérgörccsel mozdul majd rá, én biztosan nem. Ahogy közelebb ér, igyekszik kedvesen bemutatkozni, valami Petra, de csak félve néztem a szemébe, mert erős volt a késztetés, hogy elröhögöm magam a vastagra kihúzott szemöldökén, ami bár instán biztos mutatós lehet bizonyos szemszögből, de ugye élőben #nofilter van baszkikám.
Az utolsó ember akire várunk Bence lesz, akinek csajozási képességeinél már csak a tekerési skillje rosszabb, ami viszonylag szomorú, mert szerintem a modorosblog annó ő volt a múzsája az aranyos srácnak. Őt jól ismerem, együtt jártunk GOA bulikra, meg ozorára, jófej csávó, csak ha rossz kedve van, akkor képes lehúzni egy komplett vigyorgósra sztondult hippit is az életről. Pedig maga is rendszeresen vigyorgósra van szívva.
Nagynehezen elindultunk tíz után, de persze egyből le kellett kanyarodni, hogy a picsák hugyozhassanak, mert valami magyar szokás szerint, ahogy elindul az autó, azonnal meg kell inni hat liter vizet bazmeg, nehogy kiszáradjanak egy alapból másfél órás úton. Úristen, nem tudnám megbocsátani magamnak. Nade végre kint vagyunk a pályán, innen már csak nem lehet olyan rossz, és tényleg hiszen a gömbkóla gyorsabban elfogyott, mint amilyen gyorsan lecserélték benne a gyógynövényeket aromára, plusz körbejár a már említett rosszul megtekert cigi is. A zene se rossz, valami régebbi jungle, kocsikázáshoz odabasz, de mégsem vonja el a figyelmet az útról, ami a Daninak most pont kifejezetten hasznos. Csak háromszor kellett szólnom, hogy normálisan vezessen és tartsa be a kreszt, ugyanis tekintettel a vérében pörgő mérgekre és a csomagtartóban, egy tupperware-ban elhelyezett paradicsomos káposztába rejtett, igencsak megtömött zacsira, nem kéne, hogy megállítson minket a biztos úr. Szerencsére Dani pragmatikus tud lenni, főleg ha narkóról volt szó, így tényleg csak akkor ragelt be, mikor Zsanika poénból csöcsöt villantott a szembejövőknek. Természetesen a félelmem beigazolódott és ahogy elhagytuk Polgárdit, a pályán lévő autók szinte csak araszolni tudtak, pedig pár kilóméter még lett volna Zamárdiig. Rohadt kurva életbe, nem megmondtam, hogy induljunk időben? - Közben pedig azon morfondíroztam, hogy vajon mikor lettem kibaszott megmondó kapitány, a társaság segglyuka, aki a találkozás óta csak negatívkodik, így picit elszégyellvén magam, erőset húztam a még viszonylag hűvös russian standard votkából, majd kilencet kortyoltam a dobozos sörből. Segített.
Közel egy óra alkoholmámoros araszolgatás és vagy öt szál cigi után megérkeztünk Szántódra, ahol sikerült valami lerobbant ócska szar zimmer ferit fognunk. Lelkiekben felkészültem egy monológra, ami úgy indult volna, hogy ha időben lefoglaljuk azt a szállást amit mondtam, akkor nem egy faluval arrébb kéne pecóznunk, egy nyilvánvalóan nívótlan vájogházban, de ígéretet tettem magamnak, hogy nem fogom rontani a légkört, így inkább első dolgom volt a kokain igazságos felosztása, amit egy cseppfoltos, narancs színű, vastag műanyag kerettel határolt tükrön húztam ki. Majdnem eleresztettem egy viccet arról, hogy még kádárnak volt ilyen tükre a fűtetlen, kisablakos kisvécében, de tartanom kellett magam az eskümhöz. Semmi negatívkodás. És az első csík után már eszembe sem jutott.
Mindannyian elkezdünk készülődni, rövidre szabott kipakolás után, sorban állunk a zuhanytálcát, kézmosót és alacsony vécécsészét tartalmazó fürdőszoba előtt, nehogy véletlen tudjon valaki szarni egyet, miközben a másik zuhanyzik. Természetesen Zsanettnek kellett először bemennie, majd szenvtelenül pucéran jött ki, amivel igazából már egyinküket sem tudja cinkelni, hiszen nála ez olyan napirendi program, mint az átlag részegnek a vaskos sztorik, újra és újra elmesélése. Emlékszel Béla mikor csillebércen vót’ az a két kislány?
…
A világ fordul egyet és mi egy rengeteg emberrel karöltve állunk sorban egy börtön előtt. Rácsokkal körbezárt terület, de az emberek nem kijutni, hanem bemenni akarnak, s a döntőbizottság a porta maga, a bejutni vágyók a lehető legjobb formájukat próbálják elővenni. Hosszú, tömött sorokban próbálják felvenni a hangyák vonulásának alakzatát, színes és lenge ruházatban. Az érkezők kívülről rázzák a rácsokat, irigykedve tekintenek azokra akik már bent vannak. Senkinek esze ágában sincs, még csak megkísérelni sem, hogy kijöjjön. Sorra kerülünk, jegyek megvannak, a ruházatátvizsgálás ezen a fesztiválon a leggyorsabb, hiszen az emberek 99%-a egy fürdőruhában jön, maximum egy pénztárca, vagy kistáska van náluk. A drogot Petra hajába fontuk bele, amit hátul egy konytban tűztűnk meg, s arra csupán egy lenge, de divatos szalmakalap került. Annyira sima ügy volt, hogy picit el is érzékenyültem magamtól, hiszen ki másnak lehetnének ilyen fasza ötletei. Szerencsére mi már kizárólag jól feltöltött paypass-os bankkártyákkal érkeztünk, szánakozva nézünk azokra akik még a koszos papírpénzt szorongatva állnak a festipay-es konténer előtt. Sötét középkor bazmeg, még jó, hogy nem kuponokat hoztak, mint valami szocreál május elsején baszki. Tuti pedagógusok, vagy vidékiek, akik végigmelózták az év eddigi szakaszát, hogy párszázezer forintot eltapsolva, ők is részesei lehessenek amit úgy hívnak Sound.
Szánalommmal tekintek a napbarnította srácra, aki fehér háromnegyedes nadrágban, fehér devergo atlétában és zöldeskék ufó napszemüvegben hitetlenkedik azon, hogy majdnem ezer forint egy sör, ami még csak nem is fél literes. Hát visítok bazmeg és közben próbálom meggyőzni magam, hogy nem az anyagi helyzetével van gond, hanem a tájidegen hozzáállásával. Mi lesz legközelebb bemegy a four seasonsbe és elkezdi verni azt asztalt, hogy hatezer egy kaja?
Bence a.k.a. Beni egy csendesebb részre terel minket, ahol körbejár egy cigi, majd elővesszük a lasztikat. Felezni akarunk, de nem tudjuk megoldani a képletet, hiszen öten vagyunk. Meglepő módon Zsanett áll elő a megoldással, hogy a fennmaradó felet tegyük félre későbbre. Irány a pult, ahol először egy aperolspritzre kívánok rá, majd okosan veszek egy energiaitalt és egy mentes vizet. Kezdem úgy érezni, hogy talán még is jól fogom érezni itt magam.
…
Petra látványosan duzzog az egyik fehér kanapén. A mai fellépőruhája, egy fekete, rövid nyári ruha, a szoknya rész a combközépig ér. Egész ízléses lenne, ha a pushup és a mély dekoltázs nem csúfítaná el az összképet. A gigamellek, akár egy félig kiivott tejeszacskó, úgy töltik be a merevítős ruhadarabot, amely ahogy a neve is mutatja, felfelé próbálja tolni a tartalmát, ám a túl magasról érkező tömeg és a túl alacsonyan lévő tartópillér, együttes hatása, csak azt eredményezi, mintha vállból induló mellek, a föld bolygó magjához akarnának eljutni, amit természetellenesen meggátol valami fekete mágia, hogy a csöcs háromnegyedénél megtörjön az. Természetesen vagyok annyira rafinált, hogy mindezt úgy állapítom meg, hogy ő ne vegye észre, pedig az ilyen csajok direkt erre játszanak, hogy aztán fölényesen az állukat letartva, mélyen a szemedbe nézve, mutató ujjukat a pilácsukra tartva oda mondhassák: - Itt van ám a szemem.
Kap tőlem egy vizet, meg egy fél ekit, majd miután megette, megkérdezem, hogy mi bántja? Magam sem gondoltam ezt át, mert el is kezdi mondani, hogy zavarja a közeg, mert minden csaj tangás bikiniben ropja, meg hát a Zsani, legjobb barátnője is milyen magabiztos és jó alakja van, neki meg pajzsmirigy gondjai vannak és hát azért ekkora a feneke és hiába próbál edzeni, nincs látványos eredmény. Blablabla. Kibaszott sopánkodás, egyre távolabbról hallom, talán mert a fülem ráállt a basszusra és kezd beütni az eki, de próbálom nagyon komoly arckifejezéssel hallgatni, majd bólogatni. Amikor elcsendesül, rájövök, hogy valamilyen visszaigazolást vár tőlem, amire én azt hazudom, hogy szerintem minden második faszi örülne, ha megrakhatná, szóval ne depizzen, toljunk valamit aztán induljunk meg szépen a nagyszínpad felé. Próbálom a tekintetén felmérni, hogy mennyire adtam hihetően a dumát, de ahogy közeledünk a pulthoz, egyre inkább leszarom és az előttem álló jobbágyokat figyelem, akik erősen tanakodnak, hogy melyik piától tudnának a lehető legolcsóbban, leginkább készen lenni, majd mikor szomorúan konstatálják, hogy az összes rövid ugyanolyan áron van, akkor kérnek egy jackdanielst, amit valószínűleg a tévében láthatták, hogy az menő pia és értő tekintettel próbálják lehúzni. Egész vicces a szituáció, a pulthoz érve határozott Gin-Tonic és mentes víz kombót kérek kétszer, Petrát ráveszem, hogy a longdrinket most húzza le, majd kézen fogom és behúzom a tömeg közepére. A fények kialszanak pár pillanatra, majd kürtszóval elindul a lakossági house.
…
Dani és Zsanett megint összevesztek. Zsanika bement a balatonban elkerített kis pancsolómedencében, ahol előadhatta a kishableányos, vizeshajjal hátrafelé csapós mozdulatsorát, amit Daninak vagy húsz szögből le kellett videóznia lassítottban. Amikor minden harmadik próbálkozásnál a felhajtóerő és a domborított hát kombinációja tett róla, hogy Zsanika mellbimbói szabadok lehessenek, már nem csak Dani telefonja exponált. Ezen Danika még túl is tenné magát, megszokta, hogy a csaját stírölik és abból sem csinál nagy ügyet, hogy Zsanika nagyon rájátszik, mert bizonyos határokat nem lép át. Tán még valahol izgatta is ez a dolog, ezt a perverz faszt, bár innnen már tényleg csak egy lépés a wifesharing. A trigger az volt, mikor az egyik csávó odahuppant mellé és balkézzel átkarolva, egy nyalintást intézett a szóban forgó mellbimbók közül a jobbra, amit egy cuppanóssal koronázott meg a végén. Dani kemény csávó, nem látszik rajta, de gond nélkül szokott elpakolni alkalmi hőzöngőket bulikban ha úgy alakult. A brazil jitsu és a thai box hathatós ismerete, olyan hatalommal ruházta fel, amelyet egy ilyen csaj mellett érdemes pallérozni. Persze tudta, hogy a fesztivál kellős közepén nem kéne átmennie utcai harcosba, mert akkor már akár csomagolhatna is, így határozottsággal próbálta megoldani a helyzetet, ami az elfogyasztott narkotikumok miatt, nem jött ki annyira erősen, ahogy ő szerette volna. - Ne izélj má’n Dani, csak hülyülünk. - károgott Zsani, de észlelvén a potenciálisan robbanó bombát, inkább kikászálódott, hogy a lehető legmesszebbre vigye bikáját. Itt persze az ezerszer ismételt rigmusok váltották egymást: most ezt miért kellett - most mit kell ezen kiakadni - miért kell mindenkinek mutogatni a csöcsödet - hát nem ezért csináltattuk meg. Elsőre még talán izgi, de sokadjára rémunalmas. Beni talált rá az acsarkodó párra, s míg a férfit elvitte kábszizni, addig Zsanett megindult a tömeg felé.
....
A telefon képernyőre kihúzott kokain, a fesztiválok sajátja. Könnyű tisztítani, látszik rajta, hogy hol maradt egy kis rög, vagy porszem és nem feltűnő. Persze nem együtt kéne bemenni a klozetra, de igazából senki nem nézi, a többség meg tisztában van azzal, hogy nem leszopni mennek egymást. Ahogy jönnek kifelé, egy seregnyi pálcikaember rohamozza meg őket. Tudtok? Van valamitek? Nem kéne sok? Persze elhajtják őket.
…
Hárman táncolunk, Zsani, Petra és én. Sosem voltam egy nagy táncos, lényegében mindig szét kellett basznom magam ahhoz, hogy ne érezzem rohadtul kínosnak, hogy a zene ritmusa nem korlátoz a lábaim koreográfiájában. Persze tisztában voltam azzal is, hogy ez kibaszottul nem érdekel senkit, de engem azért belül zavart. Megfelelő mennyiségű méreg volt bennem ahhoz, hogy már telibe leszarjam és csak a fényekre, a zenére koncentráljak. Annyi józanság volt csak bennem, hogy a csajokra figyeljek. Persze okosak voltunk, jó előre beállítottuk, hogy a google maps-en mindannyian lássuk egymást és a telefon töltöttségéről is kellően gondoskodtunk. Nem veszítjük el egymást. Ellenben, egy ilyen szituációban, kelletlen megjelennek más férfiak akik jellemzően Zsanira repülnek rá. Van pár óvatosabb arc, akik Petránál kezdenek, vagy akik egyenesen párban jönnek és valószínűleg jó előre felosztották, hogy ki megy rá kire. Talán még a megszólítást is leegyeztették. Pár éve láttam ilyet, valami PUA tábor volt Siófokon a Petőfi sétányon és post-it-ekre írt csajozós szövegekkel próbálkoztak a bepalizható nyomingerek. Esküszöm sajnáltam őket. Jön egy ilyesmi csávó, mellette egy gombszemű, kövér izzadt haverral. A butiksoron vásárolhatott műszálas hawaii mintás ingből egy marmonkannát meg lehetne tölteni izzadtsággal. Pár pillanat múlva a szaga is elér hozzám. - Úristen jól vagy?! - intézi aggódott tekintettel kérdését Zsanetthoz az főfasz. Fehér, köldökig kigombolt ingben, orrnyeregre ültetett aviátor napgépben próbálkozik. Már most tudom mire megy ki a játék, de várok. Petra fülébe súgom, amennyire a zene engedi, hogy: - Hatalmasat estél. Biztosan jól vagy? - Hatalmasat estél! Biztosan jól vagy? - mosolyodik el picit a fehér inges. Zsanett túl részeg ahhoz, hogy vegye a lapot, csak néz rá kérdőjel fejjel. - Hát nem a mennyből zuhantál le, te angyal? - Folytatom Petra fülébe a duruzsolást. - Hát nem a mennyből zuhantál le? Hiszen te angyal vagy! - Villant hibátlan, fehér fogsort a csávó. Zsanett unott arcot vág és azt mondja: - Ha annyiszor nyalnád ki a picsámat, ahányszor ezzel a szöveggel próbálkoztak nálam, még úgy sem tudnál kielégíteni te sablonos fasz! Na vidd innen a pincsidet, mert megfulladok a szagától. A srác megsemmisülve hátrál, még valami beképzelt kurvát odabök búcsúzóul és két méterrel arrébb, egy virágos fejkoszorús csajnak ad elő hasonlót. Nem hallom, de nem is érdekel. Petra viszont mosolyog és a hátamon tartva a kezét táncol tovább. Hiába minden dezodor, tisztálkodás, a tömegben borzasztóan erős hónaljszag terjeng, rágyújtok.
…
Éjfél van és Beni a BalatonSound felirat előtt chillezve várja, hogy beüssön a meszkalin. Pontban tizenegykor vette be. Onnan tudom, hogy mindannyian kaptunk egy üzenetet, a direkt erre az eseményre létrehozott facebook messenger csoportban, hogy: “Eljött a meszkalin ideje!”, majd ezt illusztrálva egy kép egy fekete rajzolt macskáról. Jobban belegondolva, Beni nekem tényleg olyan mint Narancs macseknak, Omlás. Régi cimborám. Emlékszem mennyit cuccoltunk a hátsó padban. Annyi, hogy ő viszont keményen rajta maradt a dzsangán és tulajdonképpen az elmúlt tíz évben, nem telt el nap, hogy ne szívott volna. Melóját megcsinálja, fenntartja magát, de nincs túlzottan komoly motivációja, hogy továbblépjen. Ő az a csávó, aki tényleg egész évben azért dolgozik, hogy a nyáron elmehessen két-három fesztiválra és egy teljes hetet, olyan rottyon töltsön, hogy raoul duke is megemeli a halász sapkáját. Sun, Ozora, Samsara, Everness ezek az ő pályái, de a Soundra is eljön néha miattunk. Ez neki a usertest, itt dönti el, hogy Ozorán mit és milyen sorrendben toljon. Valamelyik évben még Burning Manre is elment, de azt mondta, hogy európaiként ennyi pénzt nem ér meg, ráadásul csak olyan drogokra hagyatkozhat amit ott szerez. Az meg nem faja. Szokta mondani. Tavaly Boom fesztiválon volt, oda akart csalni minket, de abból a pénzből kijön egy hét Sun, meg Everness. Aztán két hét még mindig jobb, mint egy, amennyire Beni meg szét szokta baszni magát, igazából otthon is lehetne. Mellette ülök, vigyázok rá. Én nem toltam most, határozott szándékomban áll kúrni ma este, az pedig meszkalinnal nem fog menni. Beni szemében viszont a tő tükre egyre narancsosabb árnyalatában pompázik. Mosolyog, rám néz. Mi van papa? Majd átölel.
…
Dani, Zsanett, Petra és Én az arénában táncolunk. Valahol a szélén vagyunk, hogy könnyebb legyen pisálni, vagy narkózni. A szerelmesek valami latin vonalat követve, egymást taperolva táncolnak. Petra pedig velem próbálkozik hasonlóval, de csak nagyon óvatosan. Látom a szemén, ahogy rám néz, hogy egyik pillanatban zavarban van, a másikban pedig türelmetlen. Iszunk még párat és egy újabb ekit felezünk. Daniék nem kérnek. A basszus egyre mélyebbre hatol a hallójáratban és minden körülöttünk lévő embert ugyanolyannak látok. Azon töprengek, hogy együtt mozognak, vagy csak a drog hatására észlelem így. Petra hoz egy GinTonicot, a kezembe nyomja. Felhajtom és azt gondolom, hogy dupla volt. Nem szeretem a Gint. A tonik viszont nem rossz. Mit nem adnék egy nagyra fújt lufiért, ami tele van kéjgázzal. Végül erőt veszek magamon, a bal lábam lassabban mozdul mint a jobb, így picit megingok. Petra a derekamat tartja, így minden oké. Szívjunk egyet bébi. Mondom neki és már bent is állunk egy toi-toiban. Ahogy szórom ki a cumót, Petra feszülten figyel. Az első csík az övé. Felhúzom én is az enyémet. Faszom toljunk már még egyet. Ahogy próbálok precíz lenni, hogy az értékes anyag egy morzsája se essen a földre, egyszer csak azt veszem észre, hogy Petra előttem térdel és a faszom a szájában van. Felrántom a kirakott csíkot, majd óvatosan az ágyékomhoz emelem a telefont. Felszívja ő is, de egy picit hagy a végén, majd az ujjbegyével rádörzsöli a maradékot a makkomra. Majd folytatja.
…
Beni az arénában tombol. Egy helyben ugrál, fejét nem mozdítja, karjaival kileng. Az arcán patakokban folyik az izzadság, feje búbján a kopasz folt, szinte fáklyaként világít. Szemében valami nem evilági rítus tombol, akár egy sámán, olyan megszállottsággal tekint mereven előre. Amikor odaérünk hozzá, átkarol engem és Petrát is. Mosolyog. De a lábával nem áll meg. Zsani és Dani is ott van, a szelőssebb tánctér miatt Zsanett táncrúddá személyesíti meg Danit, aki körül pörög, forog, riszál. Fenekét szemtelenül odatolja Dani ágyékához, majd twerkel kettőt. Újra forog. Az egész látkép egy karikatúra, ahol az emberek a szenvedélyt vagy keresik, vagy éppen átélik. Mellettünk két csaj smárol, előttünk egy sorral, már a látszatra se adnak, úgy dobnak be egy-egy lasztit. A pultoknál már csak a részegek állnak, a tánctéren mindenki ásványvizet szorongat. A nyitott szájjal rágózás, a vicsorgás, a szipogás olyan velejárója a koreográfiának, hogy ha nem az egyént kiragadva nézzük, hanem a teljes arénát, akkor fel sem tűnik. Az egyik csávó, aki annyira ki van pattintva, mint Schwarzenegger fénykorában, leveszi a pólóját és az övébe tűri. A szemét ki sem nyitja, csak a feladatra koncentrálni. Egyik kezét jobbra fel, a másikkal, a földre mutatva ütemre köröz. Vissza, majd jobbra fel. Mellette pár cicaba figyel csillogó szemmel, de csak ameddig nem érkezik meg a nőstényoroszlán. Rojtosra szaggatott, erős jóindulattal francia bugyi méretű, rojtossá szaggatott farmer sort, ami alól jól láthatóan villan a hófehér pillangó tanga. Hatalmasra csinált melleit alig takarja egy kis háromszög alakú melltartó. Egymást átkarolva táncolnak tovább. Zsanett megfogja Dani kezét és kihúzza a parkettről. Közben úgy mosolyog, mint a csintalan gyerek, aki éppen valami rosszaságon töri a fejét. Petra kezd egyre készebben lenni, de ő is levágja a szitut. Szívunk még? - Kérdi mindenféle bátortalanság nélkül.
…
Kibaszott büdösre ébredek. Nem tudom, hogy hol vagyok és abban sem vagyok teljesen biztos, hogy aludtam. Pár percbe telik mire felmérem, hogy mi is van körülöttem. Szőlősor, pici lugas, kopott, mintás kő a talpam alatt. Egy ósdi fonott kanapén ülök. A szag a házból jön, mellőlem. És belőlem. Izzadsággal kevert, láb és cefreszag, némi salétromos dohbukéval keverve. Akkor a szálláson vagyunk, jegyzem meg magamnak. A nap már felkelt, de még érezni a hajnal csípősségét. Petra alszik az ölemben. Nincs rajta ruha, csak egy piros termo pokróc. Felemelem és ijedten konstatálom, hogy teljesen pucér. A mellettem lévő farostlemezből eszkábált, pirosra mázolt kisasztalon kokainozás nyomati látom, néhány doboz kibontott sörrel és egy még mindig hűvős russian standard-el. Meghúzom az egyik doboz sört és boldog vagyok a még karcoló szénsavas buborékok miatt. Faszom, kéne egy kis lehozós speed.
…
A lázas álom úgy végződött, ahogy a régi rossz sorozatok, amikor az írók nem tudtak megfelelő befejezést kitalálni. A forró, klíma nélküli, szánalmas kis albérletem, szobájában feküdtem. A szexualitás nem öncélú, az ágy szélén lévő laptopon még most is meg van nyitva a pornhub. Az ágy mellett Nyakas borok üvegei sorakoznak, víz egy szál se. A hamutál az mondja nekem, hogy megint megettél legalább négy erősre csavart cigit. A tippből mindenesetre tényleg úgy néz ki. De kik ezek az emberek? Kikkel álmodtam én? Miért álmodtam én mindezt? Megpróbálok felállni, de csak többszöri próbálkozásra sikerül. Ahogy főzöm a kávét, a rondára kopott szarvasi kávéfőzőn, azt próbálom összerakni, hogy bár két éve nincs BalatonSound, azaz immáron két éve megtörtem azt a vonalat, hogy minden évben azért gürizem magam szarrá, hogy egy hét alatt, elbasszak közel egymilliót. Most Covid van, fesztivál meg nincsen. A pénz gyűlik és a jegyem is megvan. Megéri ez az egész? Harmincöt évesen ez az életem? Nincs szükségem ennél többre? Boldog vagyok én? A tableten, elindítok egy BalatonSound aftermovie-t és arra a megállapításra jutok, hogy IGEN BAZMEG! Ennél jobban még soha, semmi nem hiányzott az életemben. Hiányzol Sound! Hiányzol.
Ákos történét, Szerda úr jegyezte novellába