Nem szokta a cigány a szántást

Mindenki kiesik a gyakorlatból. Van aki három év múlva talál vissza az edzőterembe, s még meg is lepődik, hogy másnap az izomláz mellett még kiverni sincs ereje nade, hogy egy ízig-vérig pincér csávó, hogyan kényelmesedhet el annyira, hogy megviselje egy alig hatvan fős lagzi, arról most Pacsai fog mesélni nekünk.

Szerda Úr, 2021.10.07.

Pacsai éppen a fregolin lógó textíliákat szemlélte és szomorúan vette tudomásul, hogy valamennyi elegáns darabja erősen kopott, óhatatlanul szennyeződött vagy éppen divatjamúlt. A komor kis garzon egyetlen ablakán szürke panelrengeteg látképe rajzolódott ki. Kintről kellemetlen bűz és idegesítő rikácsolás hallatszott - Vanessza a rákos kurva anyádat, mán megin’! Micsoda alja gyüszüdék enbert hoztá mán ide, hogy a gyöngytyúkok jáccanak a beleiddel! - Pacsai fel sem húzta a szemöldökét a közjátékon, még csak egy hónapja lakott itt, de már megszokta. A korhadt ablakkeretekről leppatogzott lakkfesték alól agresszíven törtek be a külvilág zajai a nap minden órájában. Pacsai nem jókedvében költözött ide. A fancy lakását a jó kis bútorokkal határozott időre kiadta, amikor úgy nézett még ki, hogy boldog szőlő- és élménybirtokos férj lesz fullos fizetésért. Szerencse, hogy duplája jön be, mint ami ennek a nyomorúságos garzonnak az ára, így a tartozik-követel egyenlege egész szépen haladt a kiegyensúlyozott felé, ám ez csupán annyit jelentett, hogy némi pluszban volt. Pontosan tudta, hogy az ilyen szituációkat hogyan kell megoldani, ugyanis nem először került hasonló helyzetbe. Az igényekből vissza kell venni, nagyon! El kell menni szépen melózni, nincs kokain, nincs drága budai étterem, nincs új ruha, nincs felelőtlen csajozás drága ajándékokkal. Ha ügyes leszek, akkor fél év és talpra állok. - gondolta. A kocsit is el kellett adnia, sőt az egyik snowboardját is, meg kettő akciókamerát és egy rakat apróbb tételt, amit fillérekért vittek el a keselyűk a Facebook piacteréről érkezve. Próbálta magát nyugtatni, hogy ezek csak tárgyak, de nem sikerült túl meggyőzően előadni magát fejben, ezért inkább fogta az üvegből készült pipát, vizet töltött bele, a középső tartóba néhány jégkockát dobott és a megfelelő növényi származékot felhevítette, hogy aztán jó nagyot szippantson a jég által lehűtött füstből. Ez már kicsit megnyugtatta.

Másnap egy életveszélyes kölcsönbe kapott vasalóval próbálta elsimítani a dacos gyűrődéseket a fekete hilfiger nadrágjából, amit felvenni tervezett a munkába, de végül a ruha épségének megőrzése érdekében úgy döntött, hogy inkább vizet forral egy lábosban és azt használja vasalónak. Örökre beleégett a kép, mikor az első fizetéséből vett tintafekete selyeminget úgy nyírta ki az anyja régi, ócska vasalójával, hogy a blokkon lévő tinta még meg sem száradt. Azóta minden egyes vasalás előtt próbakört tesz, hiszen nincs annál nagyobb pénzkidobás, minthogy jó minőségű designer ruhákat tesz hordhatatlanná csak azért mert nincs egy megfelelő vasalója. Picsába, minusz harminc rudi lesz ez is. - sóhajtozott magában, ahogy a piros lábost tologatta a nadrágon. A forró gőz úgy táncikált a plafon felé, akár egy felfelé mozgó lavina és méginkább emlékeztette Pacsait arra, hogy milyen büdös is van itt.

Elindult a belváros felé, ami nettó negyven perc buszozást jelentett egy mocskos bkk járaton. Az úton méginkább elfogta az önsajnálat, ahogy a többi prolit nézte. Egy lettem közületek, egy nímand, egy senki. Itt ülök a csöves buszon és birka módjára megyek be a munkába. - mélázott egy sort. A buszról leszállva egy aluljárós pékségben vett néhány fémdobozos energiát, majd az egyiket feltépve, egy cigire gyújtott immáron a felszínen. A fancyBistro távoli sziluettje már messziről Pacsai fókuszába került. Vigasztalta a tény, hogy az új kollégák megfelelően jó arcnak tűntek ahhoz, hogy ne kapjon minden munkakezdéskor agyérgörcsöt, ám elszomorította az, hogy az első napja egy esküvő lesz. Nem a téma bántotta, hanem az, hogy tudta, ez sok munkával fog járni és zéró borravaló várható. Mikor beért, pacsizott a srácokkal, majd előkeresett egy csorba csészét és a kávégép alá rakva akkurátus mozdulatokkal lefőzött egy eszpresszót. Közben befutott Miki, és egy szamárfüles spirálfüzetet mutatva vázolta fel az asztal elrendezését és az ültetőkártyák elhelyezését. Még csak délelőtt 10 volt, de Pacsai már unta az egészet. Délre össze is húzták a kívánt U alakot, majd megterítettek, szalvétát hajtogattak és közben apró, de lényegre törő kérdésekkel próbálták megismerni az új kollégát. Pacsai hamar asszimilálódott a közeghez így mire három óra lett, már közös cigizések, sztorizgatások és röhögések dobták fel a hangulatot. Csakhamar előkerültek hódítási legendák, azaz ki dugott meg milyen nőt, milyen beteg és perverz módon történtek az aktusok és pluszpont járt, ha némi házipornóra hajazó bizonyítékkal voltak alátámasztva. Pacsai okosan hagyta, hogy a szerényre kozmetikázott számaival alul maradjon a srácokon, hiszen kár volna már az első nap ellőni a legnagyobb adujait, de azért találgatásra okot adó, homályos utalásokat tett, miszerint őt sem kell félteni.

A lagzira 67 főt vártak és már látatlanban gyűlölték a menyasszonyt, aki olyan listával állt elő, amin percre pontosan meg volt határozva, hogy mikor kell jönnie az újházi tyúkhúslevesnek, illetve a süteményeknek. Emellett kikötötte, hogy a pincéreken nem lehet fehér, vagy világoskék ruha, drága óra és kilógó tetoválás. Mindezt egy olyan pikírten megfogalmazott emailben, hogy Pacsai már azt tervezte, hogy hogyan fogja a faszával megcsapkodni az ara torkát, csak így bosszúból. Ki is ment hátra, hogy a rövidre tekert dzsojával lazítsa le felborzolt idegeit, közben pedig húzott pár jobbost a tinderen.

Ahogy a Vörösmarty tér felől érkező horda lassan a fancyBistro felé csoszogott, Pacsainak pittyent a mobilja és match volt valami bomba mellű kis barnával, de most nem figyelt erre, mert legalább eszébe jutott, hogy lehalkítsa azt és szemügyre vehesse a násznépet. Volt is mit nézni, mert ilyen elbaszott, egy szedett vedett társaság nem minden nap mászkál, pedig erős a verseny, ha az Örs vezér terét és a Nyugatit is ide vesszük.

A srácok szeme, először a vendégsereg öltözködésén akadt fenn, nyolcvanas évekből itt maradt, mára már minden értelmes országban, veszélyes hulladéknak minősített nejlon ingek, rövid ujjal, kitűrve, véletlenül sem méretben, de legalább hátközép tájékon méretes izzadtságfolttal odatapadva. A gumis nyakkendő már csak hab volt a tortán, az meg, hogy pörköltszaftos is volt a hasa, a minicserkó a habon baszki. De ne hidd azt, hogy csak egynél. Legalább hat középkorú pornóbajszos férfi, hordóhassal és ortopéd cipővel. Az orcájukat megsütötte a nap, ami a borvirágokat rajzolt a felpüffedt ábrázatukra. A nők még csinatosabbak voltak, már ha ilyen gigászi magasságokba tudunk szállni, ciklámen és neonzöld báli ruhák, elnyűtt, kopottas magassarkú cipők, a lehető legízléstelenebb giccses táskákkal. Méretproblémák szinte az összes ruhadarabbal voltak, így a magassarkú alkalmi szandálból kilogó retkes lábujjak, lepatogott piros lakkal. Fodros kis szoknyák, amik feszültek az elefántlábakon, lehullott vitorlaként takaró öt számmal nagyobb blúzok, amikből akaratlanul is kikandikál, az egy mérettel kisebb pushup-ból a szelet parizer. Az idősebb férfiak lila zakóinak válltöméseit több réteg korpa dobja fel a bohókás abstract hatás jegyében. Amikor Áron meglátta a menyasszonyt, akkor úgy futott hátra derékszögben tartott háttal, rázkódva, hogy még az elől baktató tanuknak is feltűnt, hogy a vicc tárgyát pár méteres körzetben kell keresni. Nem csoda, a nőnek nagyobb kapafoga volt, mint Rékának kétszer, mellé olyan kancsal volt, hogy a bal szeme Miskolc felé kerülte Győrt, a szemöldökeit egy parkinson kóros hím tacskó rajzolhatta fel, aminek felét eltakarta a fátyol merevítése, így az arcszerkezet valami groteszk manga karakterre hasonlított, aki jobb kezét már belevájta az unottan és szemlesütve sétáló vőlegénybe.

A 16:00-ra megrendelt étvágygerjesztő rövidital, ami vagy unicum, vagy pálinka, vagy csokoládélikőr, megközelítőleg huszonhárom perccel később indult hódító útjára, ugyanis egy ember sem volt képes közel egy óra alatt megtalálni a helyét, mert vagy a wc-t fosták csíkosra, vagy a teraszon cigiztek, az ifjabbak meg az sört vedeltek a pultnál. A kis Zénó, aki már nem olyan kicsi, éppen három napja töltötte a tizennyolcat, ami miatt már egy hete konstans részeg a csávó és a refluxa miatt folyamatosan öklendezik meg hányást köpköd, de mindez nem zavarta abban, hogy három üveg sört betoljon az érkezéstől számított negyven percen belül. Majd telerakja szerves hulladékkal az egyik buzogányvirág méretes cserepét. Az öregek se nagyon fogták vissza magukat, mire kiért az első kancsó vörösbor, addigra megrendelték a hatodikat is, a Dini papa viszont nem bízta a véletlenre a dolgot, egy demizsont emelt a magasba, hogy mindenki jól lássa, hogy van itten házibor is, nem csak ez a bóti.

Pacsai viszont meglátta a homokban az ékkövet, egy hosszú combú kiscsibe nyújtózkodott éppen a bejáratnál, hibátlan lábait egy tizenkét centis tűsarkúval turbózta fel, amiben még menni is tudott, mit menni, vonulni, suhanni vagy inkább lehengerelni. A feszülős kosztüm nem bízta a fantáziára a seggezet tökéletes félkörívét. Pacsai le volt nyűgözve, de még mielőtt bármit tett volna, emlékeztette magát arra, hogy nem szúrhatja el a talpraállás folyamatát, bármilyen csábító combok is néznek vele farkasszemet, így próbált a munkára koncentrálni. Ellenben rohadtul kezdett fáradni a lába és a keze is, zsidó barátok között számolva is közel másfél éve nem tett keresztbe két gyufaszálat sem, ellenben a női lábakat serényen tárogatta. Ez viszont nem segített a fizikumának azon részében, hogy megfelelő erő legyen a combokban, a galaxy health alapján pedig már most letolt tizenkét ezer lépést, hajnali három pedig rohadtul messze volt még.

Már a leveseket tálalta a konyha, mikor az összes szépen öltözött csálinger, egy pillanatra megmerevedett. Ez nem az a fajta izgalom volt, mikor egy szép nőt, egy tiszteletteljes férfit, vagy egy világszintű celebet pillant meg az ember. Nem. Ez az a fajta szekunderszégyennel átitatott megrökönyödés volt, mikor még a sokat látott komikus sem tudja, hogy az adott szituációban elsütött abszolút nem polkorrekt vicc miféle indulatokat generálhat. Hogy a násznép érzett ebből valamit, azt nem tudhatom, az viszont bizonyos, hogy pár pillanatra elállt a rendszerezetlen csevely, s még a kanalak jellegzetes hangja, mikor a porcelánhoz ér is úgy elhalkultak, akár a nagymacska lélegzete az ugrás előtt. Megérkezett Jancsika. - törte fel a csendet Miki, aki így adta tudtára a brigádnak, hogy a Stephen Hawking imitátor csávó, az nem farsangi jelmez, hanem az arának az első házasságából született fiúgyermeke. Kétségtelenül nehéz is lett volna összetéveszteni őket, hiszen már csak a korkülönbség is figyelemre méltó volt. Jancsika egészséges fiúgyermek külsővel rendelkezett, csak éppen olyan állapotban, mint aki megivott hat liter bort, rászívott egy gramm szpídet, amit gondosan leöblített némi ketaminnal, majd az egészet megkoronázta egy jó nagy adag herbállal. Idegből rángatta a kezét a tolószékben és bár a fejét, törzsét és lábát nem tudta mozgatni, anyuka oly büszkén tolta be, mint ahogy az anyukák általában kijönnek a kerületi szavalóversenyről, a helyi művelődési házból, egyik kezükben csöppségüket tartva, másikban a második helyezésről szóló oklevelet, a háromszáz évvel ezelőtt a környéken élt nagyhírű író, tizenkettedik leszármazottjának az aláírásával. Jancsika így született, de anyuka harcos amazonként tolta őt bárhová. A család megszokta. Néha habzó szájjal hörgött, amit nagynevű norvég metálénekesek is irigyelve csodáltak, néha pedig bal kézzel ritmikusan húzogatta hímvesszőjén a bőrt, hiszen nem minden emberi cselekedet alapul kognitív funkción. A család megszokta. Ellenben ez a válogatott csálingertársaság, akik semmiképpen sem a toleranciájukról voltak híresek, eléggé zavartan kezdtek viselkedni, holott, ha másért nem is, legalább szakmai tudatból képesek voltak ideig-óriág elnyomni az énjükben kitörni készülő kretént. Hamar egyetértettek abban, hogy ez most csak kifejezetten nagy odafigyeléssel és csapatmunkával lesz elérhető számukra, így folyamatos körforgásban csavaródtak a cigik és húzódtak a csíkok a gazdasági bejárat mögötti zárt dohányzórészen.

Pacsai nosztalgiával emlékezett vissza a kétezres évek elején megrendezett lagzikra, mikor még a vőfélyek úgy adhatták elő a buzikra kiélezett vicceket, hogy a násznépből maximum néhányan fortyogtak magukban, de érdekképviseletből fakadó balhét még nem kezdeményeztek.

Más lett a világ. Érzem a vízben, érzem a földben, érzem a levegőben. Sok minden, mi valaha létezett, eltűnt. Mert most már senki nem él, aki emlékezhetne rá. Korabeli krónikák szerint egy akkoriban népszerű közösségi portál, úgynevezett tweetjével kezdődött, amit sokezer követett. E tweeteket összeköti a másképpen gondolkodók feletti uralomra késztető erő, de mindannyiukat becsapták. Az emberek nem kezdtek el másképp gondolkodni, csupán az értelmesebbje megválogatta a szavait, ha az némi publicitást nyert. Az érzések, ahogyan az egy gyűrű próbál visszajutni a gazdájához, úgy a különböző népek, egyszerű gyermekeiből, bensőjüket szétfeszítve tört ki a gátlástalan, ösztönszerű gondolat, hogy az ilyenek miért élhetnek? Kimondani még egymásnak sem merték, hiszen ki tudja, milyen formát öltenek az ellenség kémjei. - Faszért kellett gyűrűkurát néznem besszívva?! - morfondírozott Áron.

Ez most komolyan veri a faszát? - kérdezte Áron a többiekre nézve. - Igenbazmeg. - válaszolt Miki. Már a sültes tálakon lévő ételek is majdnem elfogytak, mikorra Jancsika kezének méterperszekunduma kicsit alábbhagyott. Kétségtelenül köröket vert az alkalmi randizós férfiak időbeli teljesítményének hosszára, ám ez jelen helyzetben inkább számított negatívnak, mint elismerendő teljesítménynek. Pacsai rendesen be is fordult, s bár annyira elfáradt a keze a cullangok visszahordásában, hogy a lepakolást már rutinosan inkább több körben csinálta, mintsem hogy megkockáztasson, egy dzsuvás tányérokkal való borulást. Egyszerűen vannak dolgok, amiket az ember nem engedhet meg magának, ha a hírnevéről van szó. Különösen, ha az első munkanapján tenné azt és az a hosszúcombú barna ennyire figyeli is ráadásul. Kibaszott szar az élet és kibaszott szar dolog dolgozni. Az ő cigikörében átkozta is magát, hogy nem bírt odafigyelni, akkor most nem kéne újra kaját hordania retardáltaknak, de ezen kár keseregni, s nagyot húzva a csíkból, igyekezett azt a fajta énjét elővenni, aki nem megítéli, hanem csak kiszolgálja a vendégeket. Ahogyan annak alapból lennie kéne, kár, hogy a karja egyre jobban fáradt…

Már a menyasszonytáncnál kongatta az önjelölt vőfély rokon a piros, zománcolt lábost, mikor az éppen pörgetett arának a homlokán egyre nagyobb cseppekben gördült le az verejték. Nem a félrészeg rokonok izzadtságszaggal kevert, állhatatos jókívánságai okozták a reszketéssel egybekötött kétségbeesést, hanem a kondérba kerülő bankók értéke. Pontosan tudta, hogy ha a várt húszasok helyett mindenki a sárga fejű széchényiket dobál, akkor komoly bajban lesznek a fizetéskor. Még szerencse, hogy az egyik unokatestvér egy jól megtöltött tálcával lépett oda, így pontosan három darab unicumot tudott lehúzni, míg végérvényesen kimaradt neki az est további része. Legalábbis ez volt a terve, de másnap délután arra nagyon is emlékezett, hogy a jóképű pincérsrác úgy ráborította az éppen a himbilimbivel játszó Jancsikára a töltött káposztás csévinget, hogy még a hikomat tagnak az a része is tejfölös volt, amit közel húsz éve csak ő, mint az anyja látott fürdetéskor.

Pacsai viszont hiába fordult magába, a balfaszsága miatt, mert teljesen egyértelmű volt, hogy Jancsika enyhén gempás kézzel ragadta meg felszolgálás közben, azért ilyen performanszt tanuló kora óta nem produkált. Az meg már csak tejföl volt a káposztán, hogy a délután matchelt tinderes csaj, kivételesen nem hellómizuval indított, hanem egy konkrét videóval arról, ahogy meg nem értett hősünk egy fogyatékos fiút borít pofán egy nagy tál éjfélivacsorával.

Megosztás

Ha tetszett amit olvastál, segíts a vallásunk terjeszkedését azzal, hogy megosztod a cikket. Köszönöm.

ui.: pénzt is akartam kunyerálni, valami jó szívhezszóló dumával, de mióta a 444 meg a telex is ezt csinálja, azóta valahogy inkább nincs kedvem hozzá, pedig a norvég panteon összes lakója látja lelkemet; kizárólag kurvákra, alkoholra és kokainra költeném el. :(

Támogatás Patreonon keresztül